Izzadás és izzadásgátlók

Az izzadásgátlás, úgy tűnik az emberiség egyik örök problémája. Bár jelentősége csekély a globális felmelegedéshez vagy az éhínséghez hasonlítva, mégis egy olyan dologról van szó, ami megkeseríti hétköznapjainkat.

Az idők folyamán az emberek mindig próbáltak valamilyen alternatív izzadásgátló megoldást találni. Az ókortól használtak – főként a nők, de a férfiak is – illóolajokat és különböző gyógynövényeket, amik izzadásgátló vagy szagsemlegesítő hatással bírtak. A franciák a problémát (fürdés helyett) parfümmel próbálták megoldani, míg nagyanyáink hintőporral.

Ma már szinte besétálhatatlan hosszúságú polcokkal találkozhatunk drogériákban, amik roskadoznak a különféle izzadásgátlóktól és deóktól. A kettő eszköz között némi különbség van: előbbi összehúzza a pórusokat, míg a másik csak a kellemetlen szagokat próbálja elfedni. Bár nem szép látvány a hónaljnál átnedvesedett ruha, azt azonban mégis mérlegelnünk kell, mennyire rossz szervezetünknek, hogy nem tud megszabadulni a salakanyagoktól, valamint nem tudja kellően lehűteni testünket.

Emellett a másik probléma, ami az izzadásgátlókkal szemben fel szokott merülni, az, hogy többségük alumíniumot tartalmaz. Hogy valójában ez mennyire káros, az kérdéses, de az biztos, hogy rémisztő hírek keringenek róla internetes berkekben. Sérült bőrre kerüléséről azt tartják, hogy elősegítheti rákos daganatok kialakulását. Ezért sokan házi izzadásgátlókat használnak, hogy megóvják magukat és családjukat az ilyen termékekben levő alumíniumtól és allergén anyagoktól.

Az, hogy mi mennyire hiszünk ezeknek a rémhíreknek, csak rajtunk múlik. Azonban azzal semmit sem veszíthetünk, ha odafigyelünk, deónk vagy izzadásgátlónk milyen anyagokat tartalmaz. És azzal sem, ha valamilyen más módszert próbálunk ki.

Tovább a végére és komment. A pingelés letiltva.

Szólj hozzá