A pénztárgép egészen más munkára ösztönzi az egyik pénztárost, mint a másikat. Vagy a vonalkód olvasó dolgozik egészen másképp az egyik pénztáros kezében, mint a másikéban?
Az egyik kezében csak beolvassa az árakat a pénztárgép memóriájába, és jön ki a blokk. Gyorsan megy a munka, halad a sor.
A másik pénztáros kezében is beolvassa az árakat, és itt is jön ki a pénztárgépből a blokk, de közben sok más is történik. Amíg a vonalkód olvasó dolgozik, és meg nem jelenik a blokk, addig a vevőnek és a pénztárosnak be nem áll a szája. Persze nem egyszerre beszélnek. Csúcsidőben mindig sorban állnak a vásárlók, és a pénztáros már messziről mosolyog az ismerős arcokra. A többiek se sértődnek meg ezen, mert olyan sok az ismerős arc a sorban, hogy nem nagyon tudják eldönteni, hogy kire is mosolyog. Az ismerős előtt és a mögötte állónak is jár a mosoly. Egyébként is csak addig ismeretlen, amíg nem kerül rá a sor. Amint ő következik, a pénztáros azonnal mondja, hogy nem emlékszik az arcára, pedig biztosan járt már itt korábban is. A vevő pedig elmondja, hogy ő bizony most van itt először. A szomszédjától többször is hallott már erről az üzletről és egy pénztárosról, és ugyan kicsit messze van ez az üzlet, de már megunta hallgatni a szomszédot, és eljött ő is. Persze repül közben az idő, dolgozik a vonalkód olvasó, és el is fogyott a pultról az összes termék. Már jön is a blokk. És a blokkal együtt az először vásárló a legtöbbször egy kedves kérdést is kap:
- Mikor beszélgethetünk megint egy jót?
- Hát lehet egy ilyen kérdésnek ellenállni?
Kategória: 